Futó Tamás

Egy élet és a tus útja

A profán, a szakrális és az erotikus Szalay Lajos rajzaiban

Bevezető gondolatok

„Annak ellenére, hogy festészetünkből szinte kioldhatatlannak látszik a grafikai elemek jelenvalósága, rajzművészetünk nem részesül komolyabb megbecsülésben. Mintha nem lenne grafikai kultúránk, holott vannak elsőrangú grafikusaink.”

– így kezdi Szalay Lajos Hatvan rajza című kis könyvecskéhez írt előszavát Kassák Lajos 1941-ben. Bár a fent említett kis könyv és a benne megjelenő hatvan rajz a kiadvány apró mérete (125 x 160 mm) ellenére is figyelmünkre méltó (az akkor harminckét éves művész első önálló rajzos könyve), fő témánkat csak részben érinti. Mindazonáltal ahhoz, hogy életművét, s annak itt önkényesen kiválasztott szeleteit a mélyebb megértés, azonosulás és épülés vágyával vizsgáljuk, valamint, hogy a fő témánkkal kapcsolatos alkotásokat ne pusztán kiemeljük, de inkább az életmű szerves részeként értékeljük, szükségszerű lesz életútja stációinál is elidőznünk, s ezen megállásoknál e kis sorozatnak is jelentősége van…