A Facebook, avagy FérfiBarátaim és FeleBarátaim című grafikai sorozat elkészítéséről
A Facebook népszerű, ám gyakran valóban csupán virtuális és felszínes kapcsolatteremtésre, kapcsolattartásra kínál lehetőséget. Miközben a rendszer arra sarkallja a használóit, hogy „barátként” „jelöljék meg” egymást, egyszersmind devalválja magát a barátság fogalmát.
Hogyan kerülnek egy társaságba a legkülönbözőbb emberek? Úgy, hogy tudtukon kívül, beleegyezésük nélkül, valamely ismerősük, barátjuk virtuálisan egy csoportba „tereli” őket a facebook révén.
A valódi, hús-vér barátok szerepe felértékelődött. Különösen értékes a klasszikus férfibarátság, amely nem érdek- de értékalapon szövődött. Az ilyen barátságokra jellemző, hogy a tényleges találkozások akár sok éves hiánya ellenére sem hunynak ki.
Miközben a facebook-on sokan sok száz „baráttal” dicsekedhetnek, elgondolkodtam azon, vajon nekem „jut-e” akár csak minden hétre egy barát? Legalább felebarát?
Számot vetve arra jutottam, hogy ha valóban az emberi értékek, a személyiség, és a közös élmények, s nem a tevékenység jellege, a titulus alapján gondolok barátaimra, el sem férnek egy év minden hetében.
Hogyan kerülnek egy körbe? Nagyon is a facebook-hoz hasonló módon: általam, önkényesen összeterelve őket. Úgy, hogy én mindnyájukat ismerem, kis túlzással mondhatom szeretem.
Ily’ módon kapcsolódik az alkotói szabadság a barátválasztás szabadságához.
S ha valaki közülük netán túlzásnak tartaná, hogy barátként nevezem meg, tekintsen felebarátjának.
A portrék többnyire az általam készített fotók alapján készültek, ahol ez elmaradt, ott – néhány esetben – stílszerűen facebook profilképet hívtam segítségül.
A grafikákat tussal, tollal, ecsettel készítettem, majd a további feldolgozást, színezést számítógépen végeztem.
A szereplőket névsor szerint rendeztem össze. Eltekintettem az egyes szereplők tevékenységéhez kapcsolódó attribútumok megjelenítésétől – túlságosan didaktikusnak tartva azt a megoldást, hogy valakinél kamera, míg másnál villáskulcs jelenjen meg –, mint ahogy a titulusok, címek, rangok és díjak felsorolását is mellőztem.
A képek alatt csak név és a fő tevékenység, foglalkozás jelenik meg. Azáltal, hogy a magam stílusában jelenítem meg a portrékat, már önmagukban is kissé hasonlatossá válnak, legalábbis meglepő lehet a szemlélőnek, hogy egyikük-másikuk megjelenése alapján ugyanúgy lehetne rendező vagy képzőművész. A közös bennük – azon túl, hogy ebbe a portrésorba kerültek –, hogy számomra fontosak.
Különösen érdekes volt munka közben felfedezni olyan karakterjegyeket, amelyek a személyes együttlétek során fel sem tűntek. Továbbá meglepően jó érzés volt barátaimra az alkotás révén időt és figyelmet szentelni.
