Transzparencia

2001-ben kaptam megkeresést a Schneider Papír nevű nemzetközi cégtől. Egy meghívásos pályázat formájában szerették volna kiválasztani a megfelelő kreatív partnert.

(Rajtam kívül még 3-4 ügynökséggel tárgyaltak, s utóbb tudtam meg, hogy általában szokásos megoldásokat – dm reklámnyomtatványokat, sajtóhirdetéseket – javasoltak a rendelkezésre álló pénz elköltésére.)

Az én prezentációm volt az utolsó a sorban, majd azt követően kis szünetet kérve, azzal tértek vissza a tárgyalóba, hogy „magára vártunk”. Öröm, lehetőség és felelősség egyszerre.

A feladat, hogy az úgynevezett kreatív papírjaik magyarországi eladásának növelése érdekében fejtsünk ki kommunikációt. A területen érintettek számára ismert, hogy a nem szokványos, általában magas minőséget képviselő, érdekes felületű, textúrájú, speciális munkákhoz használható, különleges, éppen ezért drágább papírokról, kartonokról van szó, s ide sorolhatjuk a transzparens papírokat is. Miután kifejtettem, hogy legalább annyira nem szeretem ezt a „kreatív papír” elnevezést, mint az intelligens mosóport, abban maradtunk, hogy beszéljünk inkább finom papírokról.

A kommunikáció felépítése, azt hiszem, egy igazi példa egy projekt komplex és kreatív megközelítésére:

A kérdés és megoldandó feladat: hogyan ösztönözzük ezeknek a papíroknak a választását, miközben kétségtelenül jelentősen emelhetik egy-egy nyomdatermék minőségét, ugyanakkor a magasabb beszerzési ár mellett használatuk nagyobb figyelmet, alaposabb szakmai ismereteket kíván tervezőtől is nyomdásztól egyaránt?

Lehetőség és felelősség a tervező kezében, hogy a választott papír plusz értéket képes hozzáadni a végeredményhez, ehhez azonban egyfelől meg kell győznie a megrendelőt a magasabb költség értelméről, másfelől kézben kell tudnia tartani az egész folyamatot, ismernie kell az anyag természetét, mert csak akkor hozza meg a kívánt eredményt.

A célcsoportnak a döntést befolyásolókat, a döntést hamarosan befolyásolókat és a kivitelezőket tekintettük.

Emiatt elsősorban a kreatív ügynökségeket, a tervezőket, a tervezőgrafikus hallgatókat és a minőségi nyomdák képviselőit szólítottuk meg.

Elsőként kezdtük a hallgatókkal: sikerült megállapodni a Magyar Iparművészeti Egyetem (ma MOME) tanszékvezetőjével és tanárával, Molnár Gyulával és Pálfi Györggyel, hogy a projekt bekerüljön a hallgatók aktuális félévi feladatai sorába. (A hallgatóknak és a tanszéknek egyaránt lehetőség volt, hiszen a pályázók jelentős pénzdíjakra számíthattak, a tanszék viszont több százezer forint értékben kapott finom papírokat.)

A feladat lényege volt, hogy bármely technikával, adott egységes formátumban kellett „S” betűre (Schneider Papír) asszociáló grafikákat készíteni, de nem kellett megjelennie bennük a cég logójára emlékeztető formának, teljes volt a kreatív szabadság.

A projektnek ez a része igényelte a legtöbb időt, hiszen az elkészült grafikákhoz külön-külön igazodó, azok erényeit olykor a szó szoros értelmében kidomborító kivitelezési technikákat kellett választanom, majd előkészíteni az anyagot.

Ezt követően a papír cég nyomdai ügyfelei közül sokakat bekapcsolva végeztük el a nyomtatást. Külön érdekességként kell megjegyeznem, hogy valamennyi kiválasztott grafikát kinyomtattunk egy általánosan használt félmatt műnyomóra, valamint egy egyedileg kiválasztott finom papírra, vagy kartonra. Így összehasonlíthatóvá vált, hogy mit tud hozzáadni a végeredményhez egy nem szokványos papírválasztás. Létrejött egy önálló lapokból összeállított papírminta katalógus, melyet egy erre a projektre készült mappában fogtunk össze. A lapok tartalmazták az alkotók nevét, a kivitelező nyomdát, a papír paramétereit, a nyomdatechnikát, festéket, stb.

A fentiek eredményeképpen a hallgatók és a nyomdák is barátibb viszonyba kerültek a finom papírokkal, valamint nemcsak egy hasznos katalógusra tettek szert, de a referenciájukat is bővítették. S nem utolsó sorban jelenlétükre is feltétlenül számíthattunk a projekt zárásaként megrendezett szimpóziumon.

Közben egy szerkesztő kollégámmal készítettünk egy kis kiadványra való összeállítást „Gondolatok írásról és papírról” címmel. Ebben egy rövid, illusztrált papírtörténet mellett, ismert személyiségek papírral kapcsolatos gondolatiból szemezgettünk, megszólítva kortársakat is. Ebből az anyagból készült egy kis japán kötésű kiadvány.

A néhány létező szaklapba finom papírra nyomtatott, interaktivitásra biztató behúzott hirdetéseket készítettünk: a lapon helyet biztosítottunk, hogy az olvasó maga is rajzoljon „S” betűket saját kedve szerint.

Szerkesztettem és terveztem egy leporellót, mellyel egy egész napos szakmai programra, névre szólóan invitáltuk a meghívottakat. Jelentős díjakat (papírvásárlási kedvezmények, utazások nyugati papírgyárakba) ígértünk.

A szakmai nap címe „Transzparencia – a szakma művészei egymás közt” volt. Ez arra utalt, hogy különböző területek részben átfedik egymást, másrészt a kiemelkedő képviselői találkoznak, valamint a cég a transzparens papírjait is szerette volna megismertetni..

A szimpózium helyszíne az óbudai Vasarely Múzeum volt. Itt kiállítás formájában mutattuk be a hallgatók eredeti grafikáit, miközben ők maguk egy direkt erre a célra kialakított kreatív műhelysarokban egész napos munkával, transzparens papírokból hoztak létre egy nagy kompozíciót. Ezt követően ünnepélyesen adtuk át számukra a díjakat.

A fiatalok munkazaja közepette, a transzparens papírokkal és bambusznádakkal díszített kis színpadon Szalay Kriszta és Cserna Antal színészházaspár adott elő szemelvényeket a fent említett „Gondolatok írásról és papírról” című kiadványból.

Ezt követően a különböző szakterületek képviselői rövid előadásokban, személyes aspektussal közelítettek a finom papírok világához.

Minden vendég erre az alkalomra készült mappát, jegyzettömböt, kapott, valamint megajándékoztuk a projekt szívét jelentő kreatív „S” katalógussal.

A díjak, utazások sorsolásával és természetesen színvonalas állófogadással zárult az egész napos szakmai program, valamint maga a projekt.