Ínyencek takarékos szakácskönyve Futó tanár úrtól

Well-Press Kiadó 2009

 

Ki az igazi ínyenc? – a könyv hátsó borítójának ajánló sorai

Az igazi ínyenc számára az étel több mint szükséges táplálék. Számára az asztal izgalmas, varázslatos örömforrás: először is a szépség, aztán az illatok és ízek élményével kecsegtet. Az igazi ínyenc nem habzsolja a feltálalt ételt, hanem nagy átéléssel élvezi annak minden falatját. Csipeget. Nem csak a hatalmas adagokért rajong,

a minőségre, a különlegességekre is kíváncsi.

Az igazi ínyenc nyitott szellemű, először kóstol, aztán mond véleményt. Nincsenek előítéletei az egyszerű alapanyagokkal szemben sem, ha azok jó minőségűek, érdekli az újszerűség,

de nem dobja el a jó hagyományokat sem. Követi a tájak és évszakok lehetőségeit.

Keresi azokat a helyeket, ahol hozzá hasonlóan gondolkodnak a vendéglátásról.

Mostanában nehéz helyzetben vannak az igazi ínyencek. Nehezen találnak ilyen helyeket, vagy csak ritkán van módjuk felkeresni az arra érdemes vendéglőket. Nekik szól ez a könyv.

Ha van kedvük és elszántságuk, újítsák meg hát otthon a hazai konyhakultúrát.

Ez a könyv is ezt kívánja inspirálni. Azoknak szól, akik gondolatban már a piacon,

egy kis üzletben, sőt akár autóvezetés közben is főznek. Akik olyanok, mint a jó szabó, aki már a szövet láttán elképzeli a ruhát, vagy mint az a szobrász, aki a rusztikus kőben már látja a szobrot. És azoknak szól, akik szerényebb lehetőségeik ellenére sem kívánnak végképp lemondani az asztali örömökről, és azoknak, akiknek fontos, hogy a hűtőjükben, kis kamrájukban mindig legyen egy-két inspiráló, akár házilag eltett különlegesség, azoknak, akik szeretik elkápráztatni vendégeiket, és elég ügyesnek érzik magukat. Lehet bár vékony a pénztárcájuk, ha képesek kiegészíteni egy kis találékonysággal és egy kicsit több munkával.

A gasztronómia iránti rajongás magában hordozza a hétköznapok bearanyozásának lehetőségét is.

                                                                                                                     A szerző

 

Fontosnak tartom, hogy a fenti sorokkal, először is tisztázzuk, kiknek szól ez a könyv.

Nos a fent említett „szegény ínyencek” igen sokan vannak. Ma talán többen, mint néhány éve.

A címe – Jókai után szabadon lehetne akár „Szegény ínyencek” is, ha nem kéne attól tartanunk, hogy sokan nem szívesen vállalnák az azonosulást a címmel.

Célom nem csupán az, hogy olcsón elkészíthető ételeket kreáljak és gyűjtsek egy könyvbe.

Az ajánló sorokban olvasható felhívásban a hazai konyhakultúránknak a hagyományainkra épülő megújítására buzdítom az olvasót. Nem szeretném itt felsorolni valamennyi módját;

a receptek, az elkészült ételek magukért beszélnek: legalább 90 %-ban hazai alapanyagokat tartalmaznak, felfedezhetőek bennük az idények kínálta lehetőségek, nagyon sok egyszerű, gyakran olcsón beszerezhető, mégis mellőzött, ám remek ételek készítésére alkalmas hozzávaló jelenik meg. Az ételek nem idegenek a Kárpát-medence ízlésétől, képzeletben visszanyúlnak az egykor volt igényes polgári konyhánk szellemiségéhez, miközben előremutatóak. Nem a mindenáron való újszerűség a cél, ezért néhány teljesen hagyományos étel sem maradhat ki; legfeljebb azoknak a saját véleményem szerinti, finomítottabb változatát mutatom be. És természetesen kissé kitekintünk a mediterráneum, a Balkán vagy Kis-Ázsia világába is.

A könyvben találkozunk nagyon olcsón beszerezhető alapanyagokkal, s természetesen kissé költségesebbekkel is. De ez utóbbiakból lehet ám keveset is vásárolni. Az előbbieket esetleg kicsit több időráfordítással lehet nemesíteni, az utóbbiakból pedig nem kell feltétlen kaszásoknak való mennyiséget föltálalni. Fontos, hogy minden étel egy átlagosan felszerelt otthoni konyhában is elkészíthető, nem feltételez professzionális konyhai technikát.

A receptek többsége teljesen általam kreált, többször kipróbált, legfeljebb hasonlíthat máshol leírtakhoz, de nem köszön vissza más könyvek oldalairól, s a leírásuk alapján könnyen követhetők, reprodukálhatók.

A könyv hozzávetőlegesen 130 receptet tartalmaz (a kiegészítőkkel, köretekkel együtt lényegesen többet), minden ételhez fotó illusztrációval. A könyvben kiegészítő – akár teljes oldalas – fotóként megjelenik pár hangulatos kép alapanyagokról, gyümölcsökről, zöldségekről, gombákról vagy akár szárított kenyérről.

Az ételek szándékosan egy teljesen neutrális fehér tányéron jelennek meg, bizonyítva ezzel, hogy egyszerű tányéron is lehet szépen tálalni. Szándékos továbbá az is, hogy a legtöbb étel teljes kompozícióként jelenik meg, segítve ezzel a vállalkozó kedvű főzőmester munkáját, egyben bizonyítva – sok más könyvvel ellentétben –, hogy valóban a leírtak szerinti alapanyagok, körítések, mártások, díszítések szerepelnek a fotókon is. Minden étel „elkészült”, vagyis nem félkész a fotózás kedvéért, tehát nem szebb, mint az olvasóé lesz. Széljegyzetszerűen minden oldalpáron olvashatunk egy-két hasznos tanácsot, kiegészítő információt.

A könyv 128 oldal, 4+4 szín nyomással,  formátuma B/5, kötése mattfóliázott, füles karton borítóban. A kivitel igényes, de nem hivalkodó, összhangban

a könyv szellemiségével. (Ezért javaslom a puha fedelet.)