A csomagolásról

A csomagolás a tervezőgrafika (azon belül a termékdizájn) egyik izgalmas, egyben rendkívül összetett területe. Olykor egy termék teljes felületén, máskor „csupán” egy címkén jelenik meg.

Azonban minden esetben az adott termék egyben magának a gyártó cégnek is az arca, tehát az arculat igen fontos eleme. Annál is inkább, mert a cég arculata legtöbbször a termékarculaton csak részben, gyakran afféle „ernyőként” jelenik meg. Éppen ezért még ha csak egy címkéről is van szó, úgy kell rá tekintenünk, mint egy fő célkitűzés, egy üzenet vizuális kifejezésformában megfogalmazott eszenciájára.

Legyen szó élelmiszerről, élvezeti cikkről, egészségügyi, kozmetikai vagy bármely más termékről, a tervező számára minden terület új kihívást jelent, új ismeretek befogadását és a témában való elmélyülést teszi szükségessé.

Számos szempont között meg kell ismernie a gyártó – remélhetőleg – nemes szándékait, üzleti filozófiáját, céljait, anyagi lehetőségeit, magát a terméket, a termékkel és annak csomagolásával kapcsolatos számos hivatalos elvárást, az értékesítés területét, a célcsoportot. Ezen túl feltételeznünk kell  a tervező általános technikai, nyomdaipari, papír- és csomagolástechnológiai ismereteit.  Mindezek ismeretében kell összehangolni a kreatív elképzeléseket, az alkotó munkát a kivitelezés lehetőségeivel.

A legnagyszerűbb vizuális elképzelés is csak a fentiek legátgondoltabb összehangolásával, a megrendelő és a tervező közötti őszinte és konstruktív együttműködésével valósulhat meg.

Például egy borhoz való arculattervezésre sem tekinthetünk egy magáért a tervezőért való önkifejezési lehetőségként, vagy pusztán egy pragmatikus marketingstratégia részeként. Aki nem ízleli meg a bort, nem ismeri a borász személyiségét, nem hangolódik rá egy hosszú távú gondolkodásra, az csak rövid távon mutathat fel sikert.

Ez a munka sem nélkülözheti – az alapvető és alapos szakmai ismeretek mellett – a műveltséget, a formák, motívumok jelentésének, antropológiai tartalmának, a betűk, jelek „lélektanának” ismeretét, valamint mindezek birtokában a leképezés, sűrítés, az absztrakció képességét.

A technikai, kivitelezési, nyomdai elképzeléseknél szükségszerű figyelembe venni az adott termék minőségi kategória szerinti besorolását. Ennek fényében – s nem csupán a megrendelő anyagi lehetőségeinek figyelembe vételével – célszerű az „egyszerűen jó” vagy az „extrákkal dúsított” megoldások alkalmazása.

 

A Béres Vitis Tokajensis valójában egy kiváló tokaji aszú. Nevét arról a neolitikumból származó, megkövült szőlőlevélről kapta, amelyet Tokaj-hegyalján, a mostani Béres Szőlőbirtok közelében találtak mintegy száz évvel ezelőtt, s amely bizonyítja, hogy a szőlő már a rómaiak előtt pár ezer évvel korábban is honos volt a Kárpát-medencében.

A feladatot körüljárva, kézenfekvő volt, hogy ezt a motívumot fogom alkalmazni a címkén. Az egykori felvételek grafikus, manuális leképezésével, vonalas, pontraszteres feldolgozással készült el a kődarab grafikus megjelenítése, fekete és óarany ofszetnyomással került kivitelezésre, magát a szőlőlevelet pedig egy külön grafika alapján, duzzadó lakkal nyomattam.

Az ofszet aranyhoz képest kontrasztot képez a puttonyszám prégelt (fényes) arany megjelenítése, valamint a BÉRES márkanév szintén prégelt arannyal nyomott, továbbá domborral kiemelt megjelenítése. (A márkanév függőleges feltüntetése újszerű, de hatásos megoldásnak bizonyult: erőteljes és karakteres megjelenést biztosít, miközben nem veszi el a felületet a termékenként változó kompozíciótól. Immár valamennyi – a nem általam tervezett – címkén is így jelenik meg.)

A Vitis Tokajensis tipográfia hangulatában az egykori tudományos könyvek tipográfiai stílusát idézi. A papírválasztásnál fontos szempont volt, hogy - amellett hogy a flexó nyomtatásra, valamint a majdani gépi címkézésre is alkalmas legyen - „elviselje” a fent sorolt nyomdai megoldásokat, matt és finoman izgalmas, kissé archaikus textúrája legyen.